A „The Harmony Codex”-szel Steven Wilson kiadja hetedik albumát. Aki hallgatja a „The Harmony Codex”-t, annak az az érzése, hogy elveszik egy olyan Escher-rajzban, amely csak hangból áll. Az album tíz számában Steven Wilson az emlékek szövevényes hálójában navigál, és olyan ösvényeken vezeti a hallgatót, ahol az elmélkedés, az átgondoltság és a melankólia árnyai terjednek.

Az albumot Wilson alkotta meg és komponálta, egyedül dolgozva egy stúdióban egy észak-londoni városi ház garázsában, zenészekkel a világ minden tájáról (többek között olyan régi stúdiópartnerekkel, mint Ninet Tayeb, Craig Blundell és Adam Holzman). mint számos első munkatárs, mint például Jack Dangers a Meat Beat Manifesto-tól és Sam Fogarino az Interpoltól). Minden zenész felkérést kapott, hogy rányomja a saját bélyegét az albumra. Az egyes művészek által hozzáadott pergőket, vonósokat és mintahangokat egyesítették, hogy egyedi hangzást hozzanak létre.

És bár a The Harmony Codex egy olyan lemez, amelyet a térbeli hangzást szem előtt tartva hoztak létre, ez nem egy olyan lemez, amelyen kifinomult hangrendszerre van szükség, hogy magával vigye – két hangszóró és egy nyitott fül bőven elég.